e-mesék

Mese a budai Dakota házról, meg arról, hogyan lettünk elkövetőkből áldozatok

Az újbudai lakóházban mindenki bolond kicsit, ahogy az lenni szokott. A szomszéd Kati néni például láb nélkül kúszik a bejárati ajtóhoz, ha liftet hívunk, és minduntalan anyukám számát kéri, mert azt hiszi még mindig az a 10 éves kislány vagyok, akit rúzsos szájával meg az avas macskanyelvével riogatott. Odalent a földszinten él a pisis néni, akinek lénye főleg a rekkenő hőségben okozott gondot a lakóknak, amikor szellőztette a húgyszagú lakását. Mellettünk egy folyamatosan köhögő néni él, akinek a férje szerelmes volt Nagyanyómba, és minden éjjel a falat simogatta lefekvéskor, hátha a falon túl Nagyanyó fekszik. Ideköltözésünkkor a feleség, talán férje elkövetett “hűtlensége” miatt elterjesztette rólunk, hogy János ver engem. Egy mosolygós, hidrogén szőke néni közölte a hírt a szüleimmel, figyelmeztetvén őket, hogy a lányuk rossz kezekben van. Velünk persze roppant kedves maradt a liftben, biztos félt Jánostól, hogy kap ő is egy maflást. A közös képviselőnek ellenben biztosan tetszett ez a “férfiasság”, mert simán pincéhez juttatott minket, és a kezdeti bizalmatlanságát egyfajta összekacsintós bratyizás váltotta fel. Legalábbis János irányába.
Nem rég rájöttünk, hogy tényleg dulakodik valaki a házban, mégpedig a felettünk lakó őzpincseres fiatal pár, de a lány néha magában és a pincserrel is acsarkodik, dühöng, dohog, vinnyog, mintha az ördögöt űznék belőle. Meg szaladgál is ide-oda, kergeti az álmait, vagy ki tudja, mindenesetre inkább gondolnám, hogy ő veri a férfit, mint fordítva.
Tegnap találkozom is a pasijával a liftnél, meg a remegő őzpincserrel. A negyedikre megyek, mondom, a fiú pedig megvilágosodik, és felkiált, ezek szerint te vagy a türelmes szomszéd. Türelmes, csodálkozom, talán a kutyaugatás miatt, terelem a témát gyorsan a párkapcsolati bajaikról, erre ő sejtelmesen azt mondja, nem, nem a kutya miatt, pont, pont, pont. Azt is hozzáteszi, hogy a szomszédok szerint nekem már rég fel kellett volna jönnöm, de nagyon türelmes lehetek, én pedig vicceskedve közlöm, nem vagyok az a feljövögetős típus. Pedig gyere nyugodtan, mondja, majd kiszáll, én meg még utánaszólok, hogy oké, majd rátok töröm az ajtót, de rögtön érzem, ezt lehet nem kellett volna már mondanom.

5 perc elteltével újra hallom a dübörgést, dulakodást, rinyálást, ahogy az már lenni szokott, és azon nevetgélek, hogy milyen hirtelen váltunk bántalmazó szomszédokból türelmes lakókká. Mondjuk ez lehet nem olyan jó dolog, ha arra gondolok, hogy Icuka esetleg majd újra bedobálja a fideszes újságait az ajtónkon, ahogy anno Nagyanyónál tette…. Lehet mégis jobb, ha tartanak tőlünk?

room-with-a-view-new-572b825e3a680__605

Kép forrása

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!