e-mesék

Mesegyperces arról, hogyan “adtam vért”

Megérkeztek a véradást hirdető plakátok az Álomigazgatás épületébe.  Örömmel ragasztom ki mind a 10-et a ház 3 emeletén és a liftekben, majd várom a bátor jelentkezőket. Az elsőtől kb. 10 perc múlva kaptam is egy e-mailt: a vöröskeresztesek kihagytak egy ’e’ betűt az utcanévből. Hú, ez nagyon nagy baj, nyomtattam is rá egy új feliratot, és leragasztottam a hibásat. Jött a következő jelentkező: rossz lett a dátum, júniust írtam július helyett. Akkor már fortyogtam, de kinyomtattam megint 10 példányt, hiszen ez már tényleg az én baklövésem, és ha az álomigazgató észreveszi, lesz ne mulass.

Leragasztom újra, jön a harmadik e-mail: a 12:00 helyett 12.00-át írtam. Áh, sebaj, nyomtatom ki megint, ragasztom fáradhatatlanul. Mire az utolsót is büszkén felhelyezem, egy újabb jelentkező állít meg mosolyogva, szívem reményekkel teli, ám közli: a házszabály szerint liftbe nem ragaszthatok plakátot. „Akkor szedje le, aki a szabályt alkotta” – mondom kifulladva, és dühösen beszállok a liftbe.

Vért adni aztán kevesen mentek el, de az én véremet sikerült leszívni…

Kép forrása: boredpanda

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!