Egyszer volt, hol nem volt egy ház Budapesten. Egy szép napon az egyik lakásban orvosi rendelő nyílt, és ezzel egy időben pár lakónak is kinyílt a bicska a zsebében:
1.emelet: Kovácsnéni
– Nem maguk döntenek, hanem a lakók! Majd jól megvonjuk önöktől a jogot! Elvesszük! Volt,nincs!
2. emelet: Zsidvatorokiné
– Tudják-maguk, hogy a kaput most már nem 4 ember használja, hanem 144?! Soha nem csukják be rendesen!! Nagyon sok pénzébe kerül ez a háznak! Jó lenne, ha ezek után rendesen…
– Legyen szíves akkor megmutatni, hogyan kell jó lakó módjára becsukni a kaput!?”
– NEM MUTATOM!
3. emelet: Takácsbácsi
– Kamionokat, teherautókat láttam jönni a rendelőhöz, belökték a kaput, ami el is romlott!
4. emelet: Teri
– Nem úgy szokták a papírhulladékot odatenni!!! Mondom, nem úgy szokták!!!
– Tessék nézni, mindig összekötjük a papírokat, és lerakjuk a szemetes mellé, épp úgy, mint Önök.
– Ez nem ugyan az!! Mi máshogyan csináljuk, és különben is, annyi idegen mászkál itt maguk miatt!!
5. emelet: Névtelen
– Annyira megvisel, hogy ennyi ember jár ki és be. Ez nem átjáróház!!!!! “
– Történt valami, tudok segíteni?
– Történni nem történt éppen, de az idegeim tönkre vannak ettől!”
Így lett a közös képviseletből közös rémviselet. A rendelőből pedig rend(etlen)elő – a 6.-on lakó Erzsébet szerint.
Írta: Nagy Zsófia és Bánosi Eszter
Fotó: Frank Herfort
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: