Túlórázott. Holt fáradtan ült le a presszó teraszára a lemenő nap sugarainál. A szeme sarkából intett a pincérnek, aki már tudta, hogy az éppen helyet foglaló fekete öltönyös úrnak deres pohárban kell felszolgálni a rozé viceházmestert. Kényelmesen hátradőlt, rámosolygott angyali szőke barátnőjére, aki vele szemben ült az asztalnál. Megfogták egymás kezét és tudták, elkövetkezett a béke időszaka, kicsit vége a rohanásnak.
Hirtelen megcsördült a telefonja. Hiszen nemrég jöttem el – ellenkezett gondolatban. – Soha sem lesz vége ennek a hajszának.
– Főosztályvezető úr?
– Igen, tessék…
– Az igazgató asszony azt üzeni, hogy holnap legyen szíves megjelenni reggel az irodában és teljes munkaidőben munkába állni.
– Holnap? Törvény által biztosított munkaszüneti nap van, nem?
– Igen, de felsőbb utasításra továbbítom az üzenetet.
– A felsőbb utasítás – ha jól tudom – nem magasabb rendű, mint a törvény, ami a munkaszüneti napot biztosítja.
– Jól tudja Főosztályvezető úr.
– Értem, nos, halaszthatatlan elintézni valóm van holnap, ezért szeretnék szabadságot kérni a holnapi napra.
– Azt nem lehet.
– Miért?
– Mert törvény által biztosított munkaszüneti nap van holnap, és arra a napra nem lehet szabadságot kiadni.
– Hát én is ezt mondtam az előbb.
– Akkor holnap be tud jönni?
Írta: Dömötör
Borítókép: boredpanda
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: